Balla D. Károly: Nemzeti liberalizmus

Az alábbi cikk az akkor még elipszilont bőven használó Balla D. Károj tollából a pozsonyi Új Szóban jelent meg 2007-ben, ahol cirka két éven át jelentkezett havi publicisztikákkal.

Balla D. Károly

Nemzeti liberalizmus

Nemzeti liberalizmusKis János, a magyarországi liberális párt, az SZDSZ alapítója és volt elnöke, aki évekkel ezelőtt kilépett a pártból, nemrég egy vitaesten úgy nyilatkozott, nem gondolja életképtelen ötletnek egy új liberális formáció létrehozását. Véleménye összefüggésben van azzal, hogy az újabb közvélemény-kutatások szerint az SZDSZ támogatottsága 1–2 százalék, azaz, ha most lennének a magyarországi választások, nem kerülne liberális párt a Parlamentbe. Holott a rendszerváltás után, az 1990-es Országgyűlésben két markáns liberális alakulat is megmutatta az erejét: az ellenzéki SZDSZ a törvényhozás második legnagyobb pártjaként lehetett a fiatal képviseleti demokrácia meghatározó tényezője, a „kis” Fidesz pedig, amely, talán mert az SZDSZ-szel ellentétben nem kötött paktumot a kormányzó MDF-fel, még nagyobb testvérénél is következetesebben képviselte a modern liberális elveket.

Ismerjük a történet folytatását: 1994-re a Fideszben éles irányváltás történt, benyomult a jobbközépbe a kormányzása idején elhasználódott MDF helyére, az SZDSZ pedig koalíciót kötött a korábbi főellenség, a kádári MSZMP utódpártjával, az MSZP-vel.

E két lépéssel meg is pecsételődött a magyar liberalizmus legújabbkori sorsa.

A Fideszből nemcsak hogy kiveszett a liberalizmus, hanem a vezetése alatt álló jobboldal száján szitokszóvá vált, az SZDSZ pedig, a 2002-ben és 2006-ban is megismételt koalíciós házassága révén nemcsak hogy erodálódott a hatalomban, hanem a liberális gondolkodásúak – számuk Magyarországon ma kb. a lakosság 20 %-a – többsége számára is elfogadhatatlanná vált. Érthető, hogy a népesség egyötödét kitevő szabadelvűeket mint célcsoportot talán csak egy új, tiszta lappal induló párt tudná megnyerni.

Milyen is lehetne ez a politikai erő? Milyen liberalizmust kellene hirdetnie ahhoz, hogy markánsan megkülönböztesse magát a „piacorientált, globalista” stb. SZDSZ-től? Lehetne konzervatív liberális (ott a lengyel példa!), de én személy szerint annak örülnék a legjobban, ha Magyarországon végre létrejönne egy igazi, modern nemzeti liberális párt.

A mai politikai közgondolkozásban ez a két fogalom kizárja egymást. A nemzeti eszmét jórészt kisajátította a konzervatív jobboldal, a liberalizmust pedig csupán az az SZDSZ jeleníti meg, amely nem találta meg (nem is nagyon kereste) az átjárást a „népben és nemzetben” való gondolkodás felé, nem tudott hatékony és sokak számára elfogadható választ adni az összmagyarság kérdéseire, nem tudta megfogalmazni a modern nemzeteszményt – nem is vált vonzóvá a nemzeti érzésűek számára. Éppen nekik, azoknak, akik nem külsőségekben, hanem azon lényegében élik meg magyarságukat, ugyanakkor messzemenően liberális gondolkodásúak, éppen nekik lenne szükségük egy ilyen tömörülésre.

Úgy tűnik, arra bő másfél évtizede hiába várunk, hogy a nemzeti oldal hozza létre a maga liberális pártját. Vajon az ellenkező oldal felé több várakozással tekinthetünk? S bízhatunk-e abban, hogy ez lehetne az egyetlen észszerű válasz a magyar politikai és közéletben zajló, egyre kérlelhetetlenebb szellemi polgárháborúra?


BDK: Nemzeti liberalizmus. Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2007. nov. 10.

“Balla D. Károly: Nemzeti liberalizmus” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!