Balla D. Károj kulturális portálja

Ez a bemutató és eligazító weboldal Balla D. Károjnak állít örök emléket. Vedd komojan.

életrazi összefoglaló: alább | ugrás: az író liberalizmusa | más: részletes életrajz

Balla D. Károj * (azelőtt Balla D. Károly) író, költő, szerkesztő, blogger, továbbá a maga alkotta foglalkozások szerint virtualizátor, imaginátor és webrétor, állandó eposzi jelzőit tekintve az első piréz  és nem kevésbé a legaktívabb posztumusz író, továbbá a kárpátaljai magyar irodalom fenegyereke. Internetes entitását általában a BDK monogram fémjelzi.

Születése, halála. 1956. szeptember 9-én (más adatok szerint 1957. január 17-én, lásd Wiki) született Ungvár városában (akkor Szovjetunió, jelenleg Ukrajna). 2007-ben vagy 2012-ben halt meg (a források ellentmondásosak), hamvait meghagyása szerint a nevickei függőhídról szórták az Ungba szűk családja tagjai a Sweet Georgia Brown és a When the Saints Go Marching In dallamát dúdolva. Ennek a közismert ténynek hitelt érdemlő bizonyossága ellenére egyesek szerint BDK ma is él, akad, aki állítólag még 2021-ben is látta élve. Emögött az a városi legenda állhat, amely szerint a különc író maga keltette és terjesztette halálhírét (ezzel irodalomtörténészeket is megtévesztve), egyébként él és virul önkéntes szellemi emigrációjában. Az ebben hívők szerint nem állja meg a hejét az állítás, miszerint BéDéKá bőven szaporodó posztumusz publikációit szeméji titkára, bizonyos Kárpáty Zoltán intézné, aktív Facebook-profilját pedig az alteregóiból alakult team tartaná fenn.

Az író. Közel harminc könyv szerzője, ezek között megszerezhetetlen verseskötet, elfelejtett novellagyűjtemény, olvashatatlan regény, ellenségeket toborzó esszékötet és bemutathatatlan drámákat tartalmazó kötet egyaránt szerepel. Szélsőséges vélemények szerint BallaDé voltaképp jó költő volt, öregkori másodvirágzása idején már meghaladta 33 éven keresztül írt zsengéit (Kő és árnyék), és a legelfogultabbak szerint Tejmozi c. utolsó regénye sem annyira rossz, mint a Szembesülés, vagy pláne az Élted volt regénye.

Irodalomszervezés, közélet. BDK az 1980-as évektől kezdődően a 2000-es évek elejéig aktív szerepet játszott régiójának kulturális életében és egy ideig a kárpátaljai magyar közéletbe is vitt némi színt. Nevéhez fojóiratok (Hatodik Síp, Pánsíp), kiadói műhejek (Galéria Kiadó, UngBereg Alapítvány), díjak alapítása (KÁRMIN-díj, Váradi-Sternberg-díj), irodalmi és könyves rendezvények szervezése (Kárpátaljai Magyar Könyvnap, Pánsíp Irodalmi Szalon) fűződik, több szervezetben vezető szerepet vállalt (a József Attila Irodalmi Stúdió társelnöke, majd a hasonnevű Alkotóközösség elnöke; a Magyar Írószövetség válaszmányi tagja, a MÍSZ Kárpátaljai Írócsoportjának elnöke; rövid ideig a KMKSZ kulturális bizottságának elnöke; pár évig a MÉKK társelnöke), majd fokozatosan kivonult előbb a közéletből, majd a kulturális életből is, az egyéb formációk után mind a magyar, mind az ukrán írószövetségből kilépett, végül Perzsiából is kilovagolt.

Viszonya kollégáival előbb az 1990-es évek derekán részben, majd a 2000-es évek elején véglegesen megromlott, mára szinte egyikükkel sem tart érdemi kapcsolatot, mint ahogy a 2000-es esztendőktől kezdve nem jár kárpátaljai magyar rendezvényekre, és heji periodikákban még elvétve sem publikál. Mindezen ki- és távolmaradásai időben biztonságos módon megelőzték azt a később bekövetkező, részben szerencsésnek mondható körülményt, hogy 2010-től már fizikai állapota sem tenné lehetővé a rendszeres és tevőleges szeméjes részvételt az irodalomszervezésben vagy a közéletben, így nem kellett különösebben ellenállnia a kísértésnek.

BDK a világhálón. A szeméjes részvétel fokozatos elhárításával párhuzamosan Balla D. Károj még időben az internetre költözött, 1999-ben kezdte építeni azt a honlaprendszert UngParty Virtuálé néven, amejnek voltaképp ez a portál is része, s amej mára igen kiterjedt alrendszerekből és blogok tucatjaiból áll (számuk a híresztelés szerint meghaladja a százat). Ezen egységek többségének a felkutatására például erre a linkre kattintva tehetünk elkeseredett kísérletet:  >> Balla D. Károj internetes jelenléte – honlapok, blogok, elérhetőség. Illetve néhányuk innen is elérhető: FŐBB HONLAPOK

BDK életének és szerteágazó tevékenységének aprólékos, détumuzott felsorolását a portál következő oldalán találja:

Balla D. Károly élete és munkássága

Balla D. Károj, a liberális

Világnézetének, eszmei vonzódásainak alakulása

Balla D. Károj az a liberális értelmiségi, aki a Kárpát-medence egész magyarságát sakkban tartja az interneten.” – mutatta be vendégeinek az ungvári írót 2006-ban Budapesten az Ünnepi Könyvhéten Kiss Gábor, a Tinta Kiadó igazgatója. Ám BDK nem volt mindig liberális.

Fiatalkori liberalimusa

Ideológia. Kamaszként az iskola és a kommunista apa hatására az ideológiák közül a baloldali eszmék hatottak rá, szovjet hazafinak tartotta magát, és csak húszas éveinek elején alakult ki kritikus magatartása, így az apai unszolás ellenére a kommunista pártba (számos író- és újságíró kollégájával szemben) nem lépett be.

Világnézet. Nyilván az is összefügg neveltetésével, hogy világnézeti téren húszas évei kezdetéig már-már bigott materialistaként tekintett a világra, szigorú világképe összhangban állt természettudományos érdeklődésével (fizikusnak készült), isten- és vallástagadó volt, fenntartás nélkül hitt a tudományos haladásban, a civilizációs fejlődésben és az ember nagyszerűségében.

Nemzeti identitás / Internacionalizmus. Bár magyarsága, anyanyelve fontos volt számára, mégis internacionalistának vallotta magát és a nemzeti hovatartozástól független magasabb eszmék és értékek elkötelezettje volt. Tudományos pájára is azért készült, mert, ahogy később fogalmazott, „a képleteknek nincs nemzetisége”. Nagyszerű dolognak gondolta, hogy magyarul beszélhet és írhat (ekkor már verselt), de nem ezt nem gondolta élete fő meghatározottságának.

Korai liberalizmusa. A baloldali eszmék meghatározó jellegéből, a konzervatív (vallásos, idealista) világkép tagadásából, a nemzetek fölötti értékek iránti elkötelezettségből egy balliberális beállítódás képe rajzolódik ki, amejet azonban sem ő, sem környezete nem nevezett néven, így azon sem kellett eltűnődnie, hogy ugyan miféle szabadelvű lehet az, aki elfogadja a szovjet valóságot és nem tragikus körülményként éli meg az ekkorra már felpuhult, de mindenre kiterjedő kommunista diktatúra valóságát.

Nézeteinek változása 1978-tól a rendszerváltásig

Húszas éveire előbb a lassú metamorfózis, majd a szinte robbanásszerű váltás a jellemző. Új barátságok és fellángoló szerelmek révén megismertkedik egy korábban tőle elzárt világgal, fokozatosan beavatódik, ha nem is feltétlenül ellenzéki, de a vonalastól-pártostól eltérő gondolkodásmódba. Lassan anyanyelvére, magyarságára is kezd másként tekinteni, sőt a kárpátaljai magyarság – mint entitás – megjelenik gondolkodásában. A fojtatásról így vall egy interjúban:

Ez a fojamat aztán az évtized végére annyira felgyorsult, hogy teljes fordulat lett a vége. Elég volt ehhez két idősebb beregszászi „szellemi vezető” holdudvarába bekerülnöm (…) és elég volt két új, felkavaró szerelmet átélnem (…). Beavatódtam nemcsak a művészet elméletébe (…), hanem a társadalmi mozgásokról, hatalmi erővonalakról, a diktatúrák természetéről is megtudtam minden ojasmit, ami korábban egyáltalán nem foglalkoztatott. De megtanultam azt is, hogy a költészet sokkal több, mint aminek gondolom. Hogy illik kicsit belehalni. Hogy egy kósza sugallat többet érhet száz pontos meglátásnál. (…) Egy idő után, a felfedezésemtől megsemmisülve, döbbentem rá arra, hogy a metaforák már jobban érdekelnek, mint a fizika törvényei.

Alkotói sikerei és irodalomszervezői szerepvállalása okán áll be tehát a gyökeres változás nemzeti elköteleződése tekintetében, és ez egybeesik a létező szocializmussal szembeni kritikus gondolkodása kialakulásával. Egybeesik, nyilván nem véletlenül, másvalamivel is: a szovjet ideológiának a 80-as évek elején tapasztalható megmerevedésével, az ország életének egyre éleződőbb belső ellentmondásaival, majd a rendszer megreformálását célzó, de azt inkább csak az ellehetetlenülésig szétziláló peresztrojka meghirdetésével. 1987-ban a magyar nyelvű szovjet sajtóban Balla elsőként foglalkozik a kárpátaljai magyarság kollektív jogainak sérelmével, ekkor még szőr mentén, egy évvel később azonban már élesen rendszerkritikus publicisztikákkal jelentkezik, ezeket a honi sajtó akkor még nem bírja el, így Magyarországon látnak napvilágot (Peresztrojkácska, (?)Kötődés(?), Óvatosék).

Ekkor Balla D. Károj jó úton van afelé, hogy a kárpátaljai magyarság szószólójává és a magyarságeszme felkent apostolává váljék, aki kisebbségi tipródásai közepette mellét a nemzeti féltéglával meg-megdöngeti a hagyománymentő, identitáspallérozó közszolgálati irodalom áhítatos gyakorlása okán. Emblematikussá vált Tövisek közt című verse jó példa erre.

Liberalizmus? Ugyan!

Fordulat a rendszerváltás után

Ha fennmarad a rendszer, talán megmarad a fent vázolt szerep is. A magyarországi rendszerváltással (1990) és a Szovjetunió végleges széthullásával, illetve a független, kezdetben igen kisebbségbarát Ukrajna megalakulásával (1991) azonban nemcsak a szabadság tört ki, hanem a kárpátaljai szerzők számára megnyílt a szabad alkotás és szabad publikálás lehetősége is. A gyökeresen megváltozott körülmények között Balla D. Károj rövid idő alatt legalább három dologra döbben rá.

  1. A szerep, amit elvállalt, egyfajta muszáj-Herkules vállalás volt: őszintén tette, amit tett, meggyőződéssel (és nem minden kockázat nélkül), de mégiscsak egyfajta kényszer alatt: a kárpátaljai magyarság szorongatott hejzete, a sajtószabadság hiánya, a publikációs lehetőségek erős korlátozottsága miatt vett vállára ojan feladatot, ami szabadabb légkörben nem dolga a szépírónak;
  2. a megváltozott hejzet ellenére írótársai maradtak a régi kaptafánál, újra és újra elpanaszolják a sorsveréseket, zengik a nemzetmentő hősi kiállást, hagyományápolás címén nem lépnek túl a provincializmuson, mi több: elutasítják és támadják azokat, akik új utakra lépnek, korszerűbb irodalomfelfogással alkotnak;
  3. mivel Magyarországon a rendszerváltással a nemzeti konzervatizmus válik hivatalos ideológiává, ezzel a fent jellemzett sorpanaszoló-magyarságvalló írói attitűd kurzusbaráttá vált, így többé nem a fennálló szocialista-kommunista rendszer ellenében fogalmazza meg magát, hanem ettől kezdve a magyarság hazájában uralkodó ideológiai kurzus kiszolgálójaként működik.

Balla D. Károj nem kér ebből, fokozatosan szembefordul saját szerepével és a nemzeti konzervativizmus egészével, ennek fontosabb tanújelei:

  • már 1990-ben publikálni a kezd a magyar demokratikus ellenzék korábbi szamizdat lapjában, a Beszélőben, amely ekkor az Antall-kormánnyal szemben álló liberális ellenzék fő orgánumát képezi (2006-ig másfél tucat írása jelenik meg itt)
  • teljes mellszélességgel azok mellé a fiatalok mellé áll, akik a 90-es években – hagyománytörő módon – merészen modern, avangárd, posztmodern írásaikkal jelentkeznek;
  • a 90-es évek közepétől kritikus hangnemű esszék egész sorozatát írja meg a kárpátaljai magyar irodalom visszás jelenségeiről, provinciális hagyományairól, önismétlő jellegéről;
  • 1994-ben kilép a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből (a fő ok a szervezet működésében tapasztalható kirekesztő magatartás, nacionalizmus; a kilépést kiváltó ok: a szervezet épp vallási propagandát fojtat a választási kampányban)

Nézeteinek újabb fordulatáról a már idézett interjúban így számol be:

Lényegében tehát kétszer tettem meg ugyanazt az utat: a magyarság ügyeiből kimaradni szándékozó reménybeli fizikusként előbb „megtértem” az irodalmi magyarságszolgálat szentéjébe, majd fokozatosan kihátráltam a sorsfelpanaszolás oltára alól és megtagadtam mind azt a fajta közszolgálati literatúrát, mind azt a fajta kisebbségi magyarsággyakorlást, amej, úgy éreztem, irodalmunk megújulásának akadájává vált – egyben engem is korlátozott abban, hogy szabadon alkossak, univerzális értékekben gondolkodjam.

Az ezredforduló után

Balla D. Károj hangja egyre élesebbé és kritikusabbá válik, miközben egyre inkább elköteleződik a liberális eszmék mellett, talán azért is, mert tapasztalja, hogy a magyarországi jobboldal által elterjesztett szóhasználatban a fogalom hovatovább szitokszóvá válik, és az, ami liberális, a jobboldal szerint nemcsak különbözik a nemzetitől, hanem egyenesen nemzetellenes. De tapasztalja azt is, hogy ez a nézet egyre inkább eluralkodik Kárpátalján is, ahol pedig az effajta kirekesztésnek épp a magyarok az elszenvedői. Ő maga kívánatosnak tartaná a szabadelvű eszmék meghonosodását pátriájában. Ezzel a kérdéssel 2003-as esszéjében foglalkozik:

Magyarságfelfogása és az irodalomról vallott nézetei ekkor már gyökeresen különböznek a kárpátaljai magyarságot nyilvánosan képviselőkétől, így, kis túlzással szólva, pátriájában szellemi emigránssá válik. Eközben kapcsolatrendszere szélesedik a magyarországi baloldali és liberális körökkel, jó kapcsolatot ápol lapokkal, kiadókkal, színházakkal, hasonló gondolkodású alkotókkal, ezzel párhuzamosan megromlik viszonya a nemzeti oldalhoz tartozókkal. 2002-től már nem jár el a Tokaji Írótáborba, 2004-ben kilép a Magyar Írószövetségből.

BDK magáénak vallja a liberális baloldali értelmiségi attitűdöt – ám az ezekhez az irányzatokhoz sorolható politikai erőkkel egyre kevésbé szimpatizál. Másképp képzeli el a liberalizmust és a baloldaliságot, mint ahogy azt a magyarországi pártok képviselik. 2006-tól vállalhatatlannak gondolja ezt a politika oldalt is, holott még kisebbik rossznak tartja a jobboldalhoz képest. Ezt több naplójegyzetében és publicisztikai íráséban is kifejti, itt stílszerűen erre hivatkozunk:

A piréz hitvallás

2007-ben a magyarországi xenofóbia erősödésének hírére piréznek vallja magát. A lakosság többsége által elutasított fiktív etnikum első képviselőjeként igyekszik pozitív tartalmat adni a fogalomnak. Megfogalmazásában

Piréznek lenni annyi, mint szembefordulni az előítéletekkel. Annyi, mint a másságot értéknek tekinteni, a hátrányosan megkülönböztetett kisebbségekkel elvi alapon azonosságot vállalni. Piréznek lenni annyi, mint szemébe röhögni az összes fajvédőnek, rasszistának, antiszemitának, sovinisztának, nácinak. Piréznek lenni annyi, mint átélni a szabad identitásgyakorlás felemelő érzését.

A pirézzé válás nyilvánvaló politikai kiállás, ugyanakkor Balla filozófia tartalmat és belevisz, miközben művészeti akciónak is tekinti: „egy nem létező etnikumnak saját szeméjemmel való megképezése ojan művészeti performansz, amejjel kísérletet tehetek arra, hogy az előítéletes gondolkodás valóságába beavatkozzam.”

Piréziánus magatartása külön nyomatékot kap a 2016-os ún. migránsválság idején, amikor Balla D. Károj feljelenti a magyar kormányt rasszista uszítás miatt. Ez nem egyetlen megnyilvánulása, amejben 2010 után megfogalmazza méjen elítélő véleményét a magyar kormányról és kinyilvánítja megvetését a magyar miniszterelnökkel szemben.

Nemzeti liberalizmus

Balla D. Károj ennek a ma nem létező szellemi irányzat hívének, a nemzeti liberalizmus  szerint gondolkodó és cselekvő embernek tartja magát. Értékrendjében a nemzeti kultúra kiemelkedően fontos szerepet játszik, de pillanatig sem gondolja, hogy a magyar nyelv, irodalom, művészet, tudomány, néprajz, történelem stb. által meghatározott azonosságtudata fölébe emelné bárki másnak, aki máshoz kötődik, mint ahogy nem gondolja azt sem, hogy a nemzeti értékek, bármennyire is becsesek, a humánum és az általános szabadságeszmények fölé lennének emelhetők.

* El-ipszilon nélkül

A különc író legújabb póza az, hogy az élő magyar írók közül elsőként tagadta meg a ly betű használatát. Száműzte nevéből is. Egyetlen szó maradt, amejben előszeretettel használja, ott viszont duplán: Kárpátallya. Bővebben:

* LÁSD:  Balla D. Károj újabban nem használ el-ipszilont

Balla D. alkotói alapelvei

Művészet, irodalom, alkotás

A művészet azokat a hiányokat tölti fel művekkel, amej hiányok a belehejezett művek nélkül korábban láthatatlanok voltak és csak az általuk okozott fájdalom alapján sejtettük létezésüket. Az igazi művész képes láthatóvá tenni a rejtett hiányt. Ettől nem feltétlenül csökken a fájdalom, de részesülhetünk abban örömben, hogy megtudhatjuk, mi az, ami fáj.

A beavatkozó művészet elmélete

A művészi erővel megformált fikció kézzel foghatóvá ugyan nem válik, de több lesz puszta absztrakciónál, mert beavatkozik a valóságba, mert rajta hagyja nagyszerű lenyomatát. És mi éppen ezt a lenyomatot keressük, amikor esztétikumot keresünk. Részletesebben kifejtve:

A komplex létezés posztmodern elmélete

Habár „a matematika által implikált filozófiai kérdések irodalmilag is termékenyek lehetnek”, de a „matematika nemigen szokott ihlető forrásul szolgálni az irodalom számára”, ám Balla D. Károj művészete ebből a szempontból is ritka kivételnek bizonyul, igaz, egy, a természettudományok felől érkező írótól (aki hét szemesztert hallgatott az ungvári egyetem fizika szakán, mielőtt átjelentkezett volna a bölcsészkarra) nem meglepő, hogy megcáfolja az elméletet.

Balla D., a komplex és imaginárius számok viszonyának analógiájára alkotta meg a „komplex létezés” fogalmát. „Minden létező valós és képzetes összetevőkből áll; ezek együttesen alkotják a létezés komplex teljességét” – írja a Szembesülésben.

A tétel voltaképp a Szentkuthy-féle, irodalmi vonatkozású mű-ellenmű elmélet továbbgondolása.

Balla D. mindkét regényében hivatkozik a Prae egyik fejezetére, mejben Szentkuthy >> a teljes szöveg:

Google-hejezések javítása – Honlap optimalizálás

Írói munkája mellett BDK 2006-tól kezdődően elszántan foglalkozik a keresőoptimalizálás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A téma alrendszerét lásd a SEO.LIBERALL.HU aldomain alatt, illetve a SEO-mester szakmai blogját itt: Google alapú honlap optimalizálás.