Balla D. Károly liberális író
Balla D. Károly regényei egy eredendően kudarcra ítélt vállalkozás zavarbaejtő dokumentumai
 
 
liberall | könyvek | blogok | SEO | frissek | bdk blog | balládium weBirodalom | ungparty | honlapok

Liberális gondolkodás Kárpátalján

 

A cikk mobilbarát verziója: A liberalizmus kisebbségi bája

Balla D. Károly

A liberalizmus kisebbségi bája

       Feltételezem, nem csupán nekem tűnt fel, hogy az  utóbbi időben a magyarországi „nemzeti közgondolkodásban” (ha van ilyen) negatív fogalmak társultak a liberális szóhoz. Hogy ez miért történt így, annak két előzményét is látom.

       Az egyik az, hogy a magyar politikai baloldal részben vagy egészben a liberális eszmék mentén fogalmazta meg magát, értve ezen nem csupán a filozófiai és morális értelemben vett klasszikus  liberalizmus szabadságeszményét, hanem (és főként) az alkotmányossággal és parlamentarizmussal  biztosítható demokratikus liberalizmus iránti elkötelezettséget, illetve, még ezen is túlmenően (főként a szocialista  párt részéről) a szociálliberalizmus felvállalását. Az elméletben akár ideálisnak is mondható elképzelések azonban a gyakorlatban konkrét politikai lépésekben nyertek kifejezést. Ezek pedig hiába lehettek döntő többségükben helyesek és szükségesek, könnyen sérthettek érdekeket, továbbá lehettek köztük elhibázottak, összekapcsolódhattak a valódi liberalizmussal köszönőviszonyban sem álló célokkal (pl. hatalmi törekvések, mind nagyobb befolyás megszerzése, megszorító intézkedések), párosulhattak egyértelműen negatív jelenségekkel (pl. korrupció vagy annak akár csak gyanúja). Így aztán, hogy nagyon leegyszerűsítve fogalmazzak: a kívánatos liberális eszmék részben nemkívánatos politikai gyakorlattal is társultak. Ez önmagában azonban még nem járatta volna le magát a liberalizmust. A józan ítélőképesség különbséget tud tenni a lényegibb pozitív és a lényegtelenebb negatív vonatkozások között, illetve meg tudja különböztetni az elméletet és elvet – a gyakorlattól. Magyarán: valamely gyönge teljesítményről, ballépésről vagy akár politika-közeli bűncselekményről általában megállapítható, hogy az vajon az adott politika erő ideológiájából következik-e, vagy valami egészen másból.

       Azonban a magyar politikai jobboldal azt a koncepciót kezdte érvényesíteni retorikájában – és ezt látom a liberalizmus kedvezőtlen megítélésében a másik előzménynek – , hogy a valódi vagy csak általa vélt negatívumokat egyrészt egybecsatolta a velük összefüggésbe hozható párt(ok) ideológiájával, másrészt önmagát nemzetinek és polgárinak nevezve mindkét fogalmat kisajátította és szembeállította a szocialistával és a liberálissal. Ráadásul megfogalmazásaikban ez a szembeállítás nem egyszerűen különbségtételt vagy akár lényegi eltérést jelentett, hanem antinómiát, azt, hogy ezek a fogalmak kizárják egymást. Vagyis: a jobboldal által elterjesztett szóhasználatban az, ami liberális, nemcsak különbözik a nemzetitől, és nemcsak hogy kizárja a nemzetit, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy nemzetellenes. Ez azonban így nyilvánvalóan nem igaz még a mai baloldali politikai erőkre nézve sem, a szabadelvűség eszméjére vonatkozva pedig még kevésbé az. Holott a liberális gondolkodás a legmesszebbmenőkig elismer és elfogad mindenfajta orientációt, törekvést, identitást és érzelmet (hiszen ez egyik lényege), így természetesen a nemzetit is. Mi több: mivel a liberalizmus az egyén szabadságát és a személyiség kibontakoztatásának a biztosítását célként határozza meg, így arra is törekednie kell, hogy mindazok, akik a nemzeti együvé tartozásban és a nemzeti lét intenzív gyakorlásában látják életük célját és értelmét, azok ezt az igényüket maximálisan beteljesíthessék. (Természetesen csak addig, amíg ez senki mást nem korlátoz ettől eltérő igényeik kielégítésében.) Azaz: a liberális gondolkodásúak azt vallják, hogy a lehető legtágabb teret kell biztosítani mindenfajta, így a nemzeti törekvések számára is. De vallják azt is, hogy az ettől eltérő törekvések számára sem kevésbé! Kicsit egyszerűbben fogalmazva: liberális szempontból a nemzeti érzést előtérbe helyezni ugyanolyan elfogadható, mint nem helyezni előtérbe. A liberalizmus nem enged meg semmifajta diszkriminációt, nem tesz különbséget a faji, nemzeti, vallási, nyelvi, világnézeti, állampolgári, politikai, nemi hovatartozások között, nem feltételezi, hogy ezek identitásként és hagyományként való elfogadása és gyakorlása (vagy éppen mindennek az elutasítása) eleve értékmérő lenne. Aki szabadelvűen gondolkodik, nem lát elvi különbséget, mondjuk, a román állampolgárságú, fekete bőrű, spanyol anyanyelvű homoszexuális muzulmán – és önmaga között.

       Alighanem a liberális gondolkodásnak ez a magas toleranciafoka, „engedékenysége” az, ami a nemzeti irányzat elkötelezettjeit arra a következtetésre juttatja, hogy a liberalizmusban a nemzeti jelleg elvesztésének, elveszejtésének az ideológiáját lássák.

       Tapasztalatom szerint ez a vélekedés még sarkosabban mutatkozik meg a határon túli magyar nemzeti kisebbségek körében. Holott elsőre azt gondolná az ember, ha valakiknek, hát a diszkrimináció minden nemét és faját megtapasztalt népcsoportoknak lenne a legtöbb okuk arra, hogy teljes mellszélességgel kiálljanak a liberalizmus eszméi mellett! Miért is?

       Például azért, mert az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyar kisebbség:

  • hosszú évtizedeken át élt keményebb vagy lágyabb politikai diktatúrában, és semmi sem volt, amire jobban áhítozott volna, mint a teljes szabadságra;
  • saját bőrén tapasztalta (és részben tapasztalja ma is) a negatív diszkrimináció minden hátrányát és megalázó voltát, azt, hogy nemzetisége, anyanyelve, vallása miatt meghurcolhatják, kedvezőtlenül megkülönböztethetik, alkalmasint „csak” kigúnyolják vagy szóvá teszik másságát.
  • tisztában van azzal, hogy a nemzeti kisebbség kibontakozásnak egyik legfőbb akadálya a hatalmi sovinizmus és a többségi nemzet részéről megnyilvánuló nacionalizmus.

       Nos, a liberalizmus mindhárom esetben esküdt ellensége mindannak, ami a magyarság megmaradására nézve veszélyeztető tényezőnek minősül.  Hiszen mi más jellemzi jobban a liberális gondolkodást, mint hogy mindenfajta elnyomással szemben a szabadságot tekinti a legnagyobb értéknek, hogy ellene szegül a megkülönböztetés minden lehetséges fajtájának és a legmesszebbmenően elítéli a sovinizmus és nacionalizmus valamennyi megnyilvánulását?

       Akkor vajon miért tűnik úgy, hogy például a kárpátaljai magyarok többsége (e közösség tagjaként ezt ismerem a legjobban) nem szimpatizál a liberális eszmékkel? (Állításomat részben személyes beszélgetésekre, részben a médiumokban olvasható és látható/hallható megnyilvánulásokra – pl. a státustörvénnyel kapcsolatos megszólalásokra – alapozom.) Ennek okain töprengve a következőkre jutottam.

       Először. A kisebbségben élők többsége, anélkül, hogy ez tudatosulna benne, a saját kisebbségi mivoltát egyfajta ellentmondásként, szerepkettősségként, kis túlzással szólva: tudathasadásként éli meg. Ezzel a kérdéssel több aspektust érintve foglalkoztam Kis(ebbségi) magyar skizofrénia[1] c. könyvemben, most azonban újabb gondolatra jutottam. Úgy találom, a kárpátaljai magyar ember egyfelől szeretne egyenlő lenni a vele együtt élőkkel, sérelmezi – teljesen jogosan – a negatív megkülönböztetést. Másfelől szeretne egyenrangú lenni és azonos jogokat élvezni a magyarországi magyarokkal is. Ez már okoz problémákat. (Legutóbb a kettős állampolgárság „követelése” keltett kisebb politikai vihart.) De mindez még nem elég: a kárpátaljai magyar ember nemcsak másnak, hanem különbnek is tartja magát! Megint csak: egyfelől  saját hagyományait, nyelvét szebbnek, vallását igazabbnak, nemzeti történelmét dicsőbbnek, kultúráját gazdagabbnak és saját öntudatát nemesebbnek tartja, mint a vele együtt élő nem-magyar embertársaiét. (Ez voltaképp érthető és bizonyos határokig el is fogadható emberi magatartás akkor is, ha túlzó megnyilvánulásai már nyilvánvalóan nem a nemzeti büszkeség, hanem a nacionalizmus kategóriájába tartoznak). Ám számtalanszor találkoztam azzal a nézettel is – másfelől – hogy mi vagyunk az igazi magyarok, nem pedig a magyarországiak vagy pláne a nyugati emigránsok; Kárpátalján magyarnak lenni: az valami, az érték, az hősiesség; míg ott magyarnak lenni nem nagy művészet. Ez a négyféle magatartás nyilvánvalóan nem fér el egy kalapban, nem lehet egyszerre egyenlőnek és különbnek is lenni mind a hazai pályán, mind az anyaország vonatkozásában.

       Az ilyen alapállás teljesen nyilvánvalóan ellenkezik a liberális eszményekkel (szerintem a józan ésszel is), és leginkább az ellentmondást figyelembe nem vevő kisebbségi gőg és sértődöttség mentén látszik feloldhatónak egyfajta túlfűtött és túlhangsúlyozott nemzeti kivagyiság keretében. Ezért ennek a kettősségnek ösztönös vagy tudatos felvállalói érthetően nem az előbbi eszmerendszerrel, hanem az utóbbi gyakorlattal azonosulnak.

       Másodszor. Az a látszat alakult ki, mintha a szabadelvű gondolkodás megengedő jellege melegágya lenne a „nemzetietlenségnek”. Nos, a liberalizmus valóban elfogad mindenfajta magatartást, és ahogy nem gátolja, úgy nem is írja elő sem a nemzeti, sem a „nemzetietlen” attitűdöt. Azonban ez aligha róható fel főbenjáró bűnéül. Számomra nyilvánvaló, hogy ahogy a nemzeti érzést, úgy annak hiányát is el kell fogadni és tiszteletben kell tartani. A sokkal inkább nemzeti, semmint liberális gondolkodásúnak mondható Illyés Gyulától származik a közismert megállapítás, mely szerint a magyarság vállalás kérdése. A liberalizmus éppen ennek a vállalásnak a szabadságát hangsúlyozza: legyen módunkban vállalni – de legyen módunkban nem vállalni is, és akár ezt tesszük, akár azt, se ezért, se azért ne érhessen bennünket semmilyen retorzió, semmilyen negatív megkülönböztetés. Ez a gondolat azonban valamiért idegen a magyarságukat hangsúlyosan vállaló kárpátaljai magyarok többségétől, valamiért úgy gondolják, hogy az ő vállalásuk helyes, a másoké ellenben helytelen, és „haragszanak” a liberalizmusra, amiért az identitás megválasztását az egyén szabad döntésének szférájába utalja.

       Harmadszor. A fentebb már érintett politikai retorika a határon túli magyar közegben is talajra talált. Ahogy Magyarországon a nemzeti jelleget magának vindikáló jobboldal nemzetellenesnek, idegenszívűnek, szélsőséges esetben hazaárulónak bélyegzi a közélet azon képviselői, akik nem az ő elképzeléseik szerint gondolkodnak és cselekszenek, aszerint Kárpátalján is akadnak, akik maguk szeretnék eldönteni, ki a magyar és ki nem, mégpedig egyáltalán nem genetikai vagy nyelvi, hanem kizárólag politikai besorolhatóságuk alapján. Nos, aki ilyen szelekcióra vetemedik vagy akár csak nevét, tagságát, szimpátiáját adja az effajta „ügyhöz”, az nyilván úgy fél a liberális eszméktől, mint ördög a tömjénfüsttől.

       Nemrégiben jutottam arra a megállapításra, hogy bizonyos tekintetben a Kárpátaljai  magyarság és főleg annak értelmiségi elitje önmaga ellen dolgozik. Ahelyett, hogy szembeszegülne egyes ukrajnai trendeknek, illetve az anyaország felől érkező bizonyos elvárásoknak, inkább megfelelni, eleget tenni látszik nekik, ez pedig saját arculatának, hosszú távon teljes mivoltának a felszámolódásához vezethet[2]. Holott léteznek más igazodási pontok, létezik kedvezőbb folyamatokat eredményező szemlélet – ezek elutasítása hosszú távon egyre válságosabb helyzetet teremt. Nos, azt hiszem, ilyen önmaga ellen való fordulásnak fogható fel a szabadelvű gondolkodás elutasítása és annak a téveszmének az elfogadása, hogy kisebbségi helyzetben a liberális elveknek nincsen létjogosultságuk, nemcsak hogy fölöslegesek, hanem egyenesen károsak. Holott a liberalizmus a mi helyzetünkben (sem) a nemzeti gondolkodás ellentéte. Olyan eszmerendszer, amely a legáltalánosabb emberi értékekre, így a szabadságeszményre alapozódóan megenged mindenfajta gondolkodást és törekvést, és éppenséggel nem ezek elfojtására törekszik, hanem arra, hogy mindegyikük kibontakozhasson.

       Magam úgy hiszem, hogy az effajta felfogás elterjedése a határon túli magyar népcsoportok megmaradásának nem gátja, hanem erőteljes elősegítője lehetne.

       Engedni kellene hát a csábításnak.

       Engedni, hogy a szabadelvű gondolkozás zsigeri görcseinket észérvekre váltsa, szorongásunkat probléma-megoldó készséggel helyettesítse és tengernyi panaszunkat okos cselekvésre cserélje.  Én ebben látom a liberalizmus kisebbségi báját.

(2003)


[1] Galéria Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.

[2] Lásd a jelen  kötetben az  Önveszélyes viszonyok c. írást


Magyarul beszélő magyarok, EÖKIK, Bp., 2008.
Korábban megjelent: Árgus, 2004/1.


Korábbi verzió: Liberalizmus - kisebbségben is, Kárpáti Igaz Szó, 2003. okt. 25.;
illetve: Szabad-e szabadelvűnek lenni a Kárpátok alatt, Népszabadság, 2003. aug. 22.

Balla D. Károly

Egészen végig

Mögötte jár az éjszakában.
Megvárja az utcasarkon.
Amíg a házmestertől elköszön.
Amíg a nővérnek beüzen.
Amíg az üres edényeket kiküldik.
Aztán tovább, végig,
egészen végig.

Tüzet kér tőle. Nézi a sárga lángot.
Levelet ír neki. Nem tudja a címét.
A nevét sem ismeri.
Négyrét hajtja az üres papírt.
Beteszi a borítékba.
Áll a postán a kisablak előtt.
Sokan vannak előtte.
Nem kerül sorra.
Felhívja egy fülkéből.
A számokat csak úgy, találomra.
Ha lenne érméje. Ha lenne kártyája.
Ha lenne vonal.
Ha lenne a fülkében telefon.

Álmodik vele.
Hogy mögötte jár az éjszakában.
Hogy tüzet kér tőle az utcasarkon.
Levelet ír a házmesternek.
Felhívja a nővért.
A kisablak előtt nem dohányzik.
Vár, amíg az üres edényeket kiküldik.
Végig, egészen végig nincs vonal.

 

Maradjon minden

csak hadd maradjon minden rendezetlen
magává vesszen minden kicsi rész
az őskáosznál mi ragyoghat szebben
a jót ígéri az, mi nincsen kész

és hadd legyen csak veszve kóbor lelked
ha úton vagy, a honvágy nem emészt
akad majd úgyis pap, ki végül felken
mikor az ősök színterére lépsz

kerüljenek el addig mord szabályok
ahol vagy éppen, ott legyen a ház
csak annyi légy, mit bőröd elhatárol
csak hús és vér, és csontból gyönge váz

    és hadd maradjon minden szerteszét
    – a káosz messze tévedt rendje szép

 
Az alpakka bonbonnière titka


ákos meséli hogy
amikor még együtt éltek
apja a papírpénzt nem sokra becsülte
meg soha nem számolta
csak akkor vette elő a zsebre gyűrt borítékból
amikor abból fizetett
tárcája sem volt
ám az aprót esténként vacsora után
amikor már az ebédlőasztalnak az abrosz alól
felszabadult újra a fényes politúrja
és visszakerült rá váza hamutartó
meg az üres alpakka bonbonnière
akkor ákos apja az aprópénzt
ruhája számtalan zsebéből gondosan előkotorta
és beleszórta a pikszisbe mind
szertartás volt ez
épített precizitás
nadrág jobb bal és far
zakó jobb bal felső belső szivar és gyufa
mellény jobb bal felső
kiballagott az előszobába a fogashoz
fél maréknyi előkerült még a ballonból
és az aktatáska fenekén is lapult pár érme
aztán leült az asztalhoz és a már súlyos bonbonnière-t
gondosan körbeölelve két tenyerével
az összes érmét kiborította az asztalra úgy
hogy el lehetőleg egy se guruljon
de persze mindig elszabadult az az egy
gördült az asztalon végig ő meg csak nézte
tudta hogy nem kaphat utána
mert akkor a többi is szerteszalad
gördült az érme az asztalon végig
ugrott a parkettra pattogva perdült tovább
ákos apja követte szemmel
aztán mikor a többi elpihent végre
a papa a székről a földre ereszkedett
és négykézláb mászva
kotorta elő sarokból szekrény alól
hozta diadallal a többi közé
a kis kupac tetejére vetette
no és aztán
szinte hallatszott a dob pergése
mikor újra az asztalhoz ült
ujjait megropogtatta csuklóját rázta
és hozzálátott
széthúzta előbb a halmot
a fél asztalt beterítette
aztán mint aki zongorán virtuóz darabot játszik
terpesztett ujjai bögyét rátette egy-egy pénzre
és húzta rakta rendezte külön hosszú sorokba végig
előbb a nagyobb címletű fényes fehéreket
aztán jöttek a sárgák rendre rangra
talán száz vagy több kicsi rézkorong
és amikor már azt hitted volna
meséli ákos
hogy minden érme elnyerte a számára rendelt helyet
akkor a hosszú sorokat boszorkányos ügyességgel
tízes oszlopokba rendezte át egymás alá
tíz ujja mint pók tíz lába ha forró vasra teszik
és aztán szinte már számolni se kellett
az oszlopok ahogy sorakoztak
csak olvasni róluk a végösszeget
ezt mindig hangosan kimondta
valami gyermeki diccsel
mint aki gazdag
mint aki lám milyen sokra vitte
nézte még kicsit az alkotott rendet
aztán tenyere élével összeseperte
szórta vissza a bonbonnièr-be
tolta vissza az asztal közepére
mint olyat amihez nyúlni nem szabad többé senkinek
ami hirdeti hogy ezzel vége van ennek a napnak
most már térjen mindenki szótlan nyugovóra
a pikszis egész éjjel ott állt az asztalon
senkinek nem jutott eszébe megérinteni
csak azt tudná
mereng el ákos
hogy reggelre amikor az apja elment a háztól
hová lett mindig a pénz az alpakka bonbonnière-ből

 


 

 

 

<• bdk liberall portál
< bdk - elérhetőség, infók
< bdk - fontosabb blogok
< bdk - a posztmodern
< bdk - a liberalizmusról
•> bdk más webhelyek
> bdk - összes FRISS
> bdk - a Facebookon
> bdk - a Twitteren
<• keresőmarketing - google
> weboldal seo optimalizálás
> seo keresőoptimalizálás
> web honlapoptimalizálás
> google honlapoptimalizálás
<• marketing aloldalak
> marketing szolgáltatások
>házi víztisztító berendezések
> Számítástechnika: szerviz
> mlm cégek . Magyarrszág
> server hosting, tömeges sms
> pánikbetegség kezelése
> autóbérlés Budapest
> vasbeton vágás, falfúrás
> homeopátiás gyógyítás
> ablak zöld télikert építés
> zárcsere Bp - télikertek
> sóterápia, Schüssler-sók
> CAM CAD - Autocad
> Egyéb oldalak a rendszerben
 

Blog: Honlapoptimalizálás

 
 

Balla D. Károly a liberalizmusról

A liberális gondolkodád és a nemzeti eszmény - liberalizmus kisebbségben


Balla D. Károly szerint a liberális gondolkodás elismer, elfogad mindenfajta vonzalmat, orientációt, törekvést, identitást és érzelmet, így természetesen a nemzetit is.

balla d. károly, liberális, liberalizmus, bdk, publicisztika, közírás, cikk, irodalom, könyv, művek, szöveg, írás, magyar, közélet, politika, kárpátaljai magyar kisebbség, kárpátaljai magyarok, esszé, posztmodern, globális, urbánus, korszerű, modern, kortárs magyar irodalom, liberal, liberall, magyar liberális portál, modern irodalom és nemzeti kultúra, korszerű művészetfelfogás, könyv, regények, művek, ungvár, kárpátalja, ukrajna, kreatív szövegírás, keresőmarketing tanácsadás: google optimalizálás seo szakember segítségével a keresőtalálatok javítása céljából

Környezetvédelem - Kármentés

 
 © liberall.hu / seo.liberall A honlap készítője, működtetője (elérhetőség, adatok): Balla D. Károly
google keresőoptimalizálás
Honlap-SEO

linképítés - marketing: házi ivóvíz fertőtlenítő berendezések - CBT ClO2 SEO 2022

Weboldalak Google-helyezésének javítása legális keresőmarketing eszközökkel. Komplex honlaptartalom optimalizáció és kreatív linkprofil építés. SEO eljárás 2019-2020: Vízfertőtlenítés és ivóvízkezelés klórdioxid oldattal pseudomonas baktérium ellen - műanyag tartály és kármentő tálca - házi víztisztító berendezések. Tartalommarketing: Prémium linképítés. Hangoskönyv letöltése ingyen. Pro memoria: a Föld édesvíz-tartalékai végesek. Kognitív viselkedésterápia. PR-cikk elhelyezés, szövegrás, honlapoptimalizálás - organikus Google első hely.

Szemantikus linképítés: pánikterápia

Linkprofil építés a fogalmi háló gócpontjaiba

Google keresőmarketing: pr cikk linképítés

Keresési kulcsszavak: videós távoktatás, pánirendekő

Agorafóbiás pánik öngyógyítása

pánikbetegek önyógyulása távoktató videókkal