Kárpátalja hetilap.2007. június 22., 336. szám

"Hivatalos" életrajza szerint költő, szerkesztő, kultúrpolitikus, művelődéstörténész, az egyik magyar szervezet alelnöke, megyei tanácsi képviselő, nem mellesleg fővállalkozó is, hogy egyéb rangos társadalmi megbízatásait már ne is említsük. Nem lehet véletlen, hogy ötvenedik születésnapját 2002 áprilisában Ungváron a Filharmónia kistermében rockoratórium keretében méltatták. Beszédek, beszédek...
Az Ukrajnai Magyar Krónika című hetilap tudósítása szerint most Dupka emlékezett és szónokolt Ungváron az egykori vármegyeháza udvarán. Kovács Vilmosra, a tragikusan korán elhunyt költőre emlékezett, annak meg nem ért nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Ez rendben is van, hiszen Dupka György sok-sok tiszte mellett a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (társ?)elnöke is, az ilyesfajta kultúrmisszió mondhatni hivatali kötelessége. Az azonban egyáltalán nincs rendben, hogy a tudósítás (MÉKK-info) a szónokot Kovács Vilmos tanítványaként említi.
Tanítvány? Az bizony komoly bizalmi státus. Az ember erről azt gondolja, hogy egy ilyen kapcsolatban a pályája zenitje felé haladó, vagy azon tanyázó Mester közel enged magához egy reményteljes, intellektuális érdeklődésében hozzá hasonló ifjú pályatársat. A Reményteljes így virtuálisan vagy fizikailag is közel kerül eszményképéhez. Ott tanyázik idolja mellett, tesz-vesz, de legalábbis issza a szavait, s bora mellett a kávéját. A Kovács Vilmosra visszavetített korban a vendégségben fogyasztott kávé élvezeti haszonlesésnek is minősülhetett: a kávészemek akkoriban tartós hiánycikknek számítottak. Dupka György azonban nem volt élvezeti haszonleső. Nem tanyázott Kovács Vilmos mellett, nem tett-vett körülötte, nem itta annak kávéját. "Tanítványként" semmiképpen, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Kovácsnak egyáltalán nem voltak tanítványai. De nem is volt tanácsos Kovács-tanítványnak lenni abban a korban, amikor a KGB élénk - nem feltétlenül műelemző - érdeklődéssel követte a kárpátaljai magyar költészet friss produktumait. Távolodjunk is sebesen ettől a témától, nehogy képzettársításaink keletkezzenek!
E sorok szerzője a hetilap által is említett polgárjogi küzdelmek idején a költő barátainak és bizalmasainak - Fodó Sándornak, S. Benedek Andrásnak, (Vári) Fábián Lászlónak, Czébely Lajosnak, Zselicki Józsefnek, ifj. Sari Józsefnek - társaságában gyakori vendége volt a Kovács-lakásnak. Dupka ezeken az összejöveteleken egyáltalán nem volt jelen. Nem is érezte volna jól magát: a közéletből egyre inkább kiszorított, a publikálástól voltaképpen eltiltott Kovács Vilmos ugyanis őstörténetünk kutatásába kezdett. Oszét szótárt, könyveket lapozott, tudós felismeréseit osztotta meg hallgatóságával.
Oszét szavakat mormoló, tiszta beszédű Kovács Vilmos, március idusait, központi epicentrumot, preambulum helyett treambulumot emlegető Dupka György, mint Mester és Tanítvány?
Kár volt így elgaloppírozni ezt a megemlékezést.
Tóth István
Szövegmásolat a Kárpátalja Online cikkéről | a Vipera News biztonsági mentése | ungvár-kárpátalja-ukrajna | dupka a pácban
Dr. Dupka György (ha-ha-ha) író, költő, helytörténész, szerkesztő, kultúrpolitikus. (Tiszabökény, 1952. április 11.)
Átemelés a KMMI honlapjának lementett archívumából
Iskoláit szülőfalujában és Péterfalván végezte, majd az Ungvári Állami Egyetemen 1979-ben szerzett magyar szakos bölcsészdiplomát. 2006–2008 között magyarországi egyetemi képzésen vett részt és 2008 őszén az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán kulturális mediátor szakos diplomát szerzett. Munkahelyei: 1979–1986 Kárpáti Igaz Szó munkatára. 1986–1992 között a Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője. 1992-től az Intermix Kiadó vezetője, nevéhez fűződik a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozat beindítása és gondozása, amely már a 218. kötetnél tart.
1998–2012-ben a Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ elnöke. 2008-tól a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója. 1968–1970 között a Forrás Ifjúsági Stúdió tagjaként, majd 1980-tól a József Attila Alkotóközösség társelnökeként a kárpátaljai irodalmi élet aktív szervezője. „A Forrást a legteljesebben bemutató kiadvány (Ez volt a Forrás!) sajátjai között veszi számba, de a József Attila Irodalmi Stúdió úgyszintén a magáénak tekinti.” Helytörténeti anyagokat publikál, verseket írt, népballadákat és történeti mondákat gyűjtött. Különböző szakmai és érdekvédelmi szervezet (KMKSZ, UMDSZ, MÉKK, KHÖT) tagja, alapítója illetve tisztségviselője. „Dupka György a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrehozásának eszmei elindítója, a KMKSZ egyik alapító tagja. A kárpátaljai magyarság önszerveződésének igen aktív szorgalmazója, a régió kulturális életének meghatározó alakja. Ő szervezte meg a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét is, de legjelentősebb könyvkiadói tevékenysége. Az általa létrehozott Intermix Kiadó 1992-től közel 200 kiadvánnyal büszkélkedhet.” 1990–1994-ben az Ungvári Városi Tanács képviselője, 1990–1994 és 2006–2010 között a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagja. A Magyar Írószövetség tagja. 2002-től az Együtt című irodalmi, művészeti és kulturális folyóirat felelős kiadója. Elkötelezett „malenykij robot”- és GULAG-kutató. A Trianoni békediktátum után, különösen 1919-től kisebbségbe kényszerített kárpátaljai magyarság múltjával és jelenével kapcsolatosan 20 könyve, számos tanulmánya jelent meg eddig. Továbbá kutatási területe: a kárpátaljai magyarság kulturális élete (művelődéstörténet, stb.) a Trianontól napjainkig. Egyik aktív kezdeményezője volt a „malenykij robot”-ra elhurcolt magyar, sváb-német áldozatok és magyar elesett honvédek Szolyvai Emlékparkja, az ungvári Központi Magyar Katonai Temető, a Vereckei-hágón emelt emlékmű és egy sor más magyar emlékhely létrehozásának.
2014. szeptember 19-én a Budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Doktori Tanácsa előtt summa cum laude minősítéssel megvédte A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben (A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében, 1944–1946) című doktori (PhD) disszertációját.
A Kárpátaljai Megyei Tanácsnak kétszer, az Ungvári Városi Tanácsnak egyszer volt a helyi magyarság által megválasztott képviselője. A magyar szervezetek önkormányzati képviselőjeként a kárpátaljai autonómia és a beregszászi magyar autonóm körzet törvénytervezetének felterjesztője és egyik aktív elfogadtatója. Irodalom és művelődéstörténet, kisebbségkutatás területén kifejtett tevékenysége: 1968 óta publikál. Írói pályafutását költőként kezdte, megjelent két verseskötete. 1991-től versírás mellett inkább a balladagyűjtéssel, kárpátaljai magyarság múltjával, művelődéstörténetével és jelenlegi kisebbségi életének kutatásával, gazdasági életével, szociológiai tény- és adatközlésével foglalkozik. Munkáit gyakran közlik Magyarországon. Fordít oroszból és ukránból. Az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztőjeként a Kárpáti Kalendárium Fórum című Irodalmi Mellékletének 1988–1993 között, majd 1987–90 között az Évgyűrűk című, a József Attila Alkotóközösség almanachjának felelős szerkesztője, az Évgyűrűkˇ90 című irodalmi, művészeti és társadalompolitikai kiadvány egyik összeállítója, gondozója volt megszűnéséig. Váradi-Sternberg János történész professzorral beindították a helyi magyar honismeretet erősítő helytörténészeti kutatást, amelybe bevonták a tehetséges tanárokat, újságírókat is, melynek anyagai eleinte a Kárpáti Kiadó kiadványaiban és a Kárpáti Igaz Szóban jelentek meg. A kárpátaljai magyarság múltjával és jelenével kapcsolatosan közel 20 könyve jelent meg eddig. Az Intermix Kiadó felelős szerkesztőjeként beindította a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatot, már 2013-ban a sorozat 227. könyve is megjelent. 1992-től a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának egyik vezetője, 1999-től titkára. Az Együtt címűirodalmi, művészeti és kulturális folyóirat egyik alapítója, felelős lapkiadója. Penckófer János elemzése szerint „Dupka György Levél című költeménye Kárpátalja-szerte ismert és népszerű, megzenésített formájában terjed, Kovács Sándor Útikalauz című könyvében, amely a Püski Kiadó gondozásában jelent meg, és a Kárpátaljára látogató magyarországi turisták útikönyveként ajánlott, a Levél már a bevezető fontos tartozéka, mint a kárpátaljai magyar lakos lelkületének a kifejezője:. („Nem fojtjuk el a feltörő éneket, / Nem felejtjük el a gyászos éveket. / Félj, ha a gyávaság most szívedbe mar, /Ajkunkon tovább lobog az ősi dal.”(P. J. Tettben a jellem…250-251. old.)
Fontosabb elismerések, díjak: Berzsenyi-díj (1993); Nagy Imre-emlékplakett (1995); a POFOSZ 1956-os Vaskeresztje (1996); Tiszabökény díszpolgára (1999); az MTA Szabolcs-Szatmár Megyei Tudományos Testülete a kutatással nem főhivatásként foglalkozó 1996. évi díjazottja; a Kárpátaljai Megyei Tanács és a Megyei Közigazgatási Hivatal, valamint az Ungvári Polgármesteri Hivatal elismerő oklevelei (2000-2006). Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság emlékérmét kapta meg 2006-ban a korabeli események feltárásáért. Julianus-díj (2009). a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjasa (2012, 2013). A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa (2013).
A bökényi nagyotmondó. Tóth István cikke: Kárpátalja lap - online. Dupka Gyuri mint Kovács Vilmos tanítványa? Kulcsszavak Google kereséshez: dupka, dupka györgy, kárpátalja, fodó, együtt, irodalom, forrás, kovács vilmos, egyetem, tóth istván. Ez a website esélyes arra, hogy honlap optimalizálás és keresőmarketing eszközökkel D. Gy. nevére keresve TOP organikus találatokat szerezzen a keresési eredményoldalon (SERP)