...az ő távollétükben nem lehet magyar irodalomról beszélni...

Balla D. Károly kárpátaljai magyar író 2004 márciusában kilépett a Magyar Írószövetségből a hirhedt Döbrentei-ügy miatt. Ezt tiltakozásul tettr - kárpátaljáról egyedüliként - amiatt, hogy a Választmány, az Írószövetség vezető testülete nem határolódott el Döbrentei Kornél antiszemita kijelentéseitől. BDK-val ellentétben Vári Fábián László és Nagy Zoltán Mihály hitett tett a nyíltan (ám kódoltan) zsidózó Döbrentei mellett. Az ügynek a kárpátaljai magyar sajtó is teret adott, alább ennek a dokumentumai is olvashatók.

Balla D. Károly levele a Választmányhoz, 2004. 02. 29

A Magyar Írószövetség Elnökének és Választmányának, Budapest

Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Választmány!

Tekintve, hogy őszi balesetem és műtétem óta még nem nyertem vissza járáskészségemet, a március 2-ára kitűzött ülésen sajnos nem tudok részt venni, ám ezúton tisztelettel, de határozottan kérem, hogy személyes felszólalásom helyett a Választmány nyilvánossága előtt jelen levelem felolvasásra kerüljön.

1. Megismerve Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió elleni tüntetésen tartott beszédét, a magam részéről annak szövegét gyűlöletkeltésre alkalmasnak tartom, és ha a puszta mondatok efelől még hagyhattak is kétséget, akkor a beszéd helyszíni hangfelvétele és a tömeg reagálása mindenképpen meggyőzött arról, hogy az elmondottak meg is valósították a gyűlöletkeltést. Mindezt pedig azért tartom elfogadhatatlannak, mert az indulatok nem valamely politikai ellenfél, hanem egy vallási és etnikai kisebbség ellen irányultak.
2. Miután Parti Nagy Lajos a Döbrentei-beszéd okán kilépett az Írószövetségből, magam is értetlenül fogadtam az Írószövetség Elnökének óvatoskodó reagálását, és úgy gondoltam, a magyar írók legnagyobb szakmai szervezete Elnökének és Elnökségének e kérdésben színt kellene vallania akkor is, ha Döbrentei Kornél csupán egy lenne a sok száz fős tagságból, ám fokozott mértékben szükséges állást foglalnia akkor, ha valamely vezető testület, nevezetesen a Választmány tagjáról van szó.
3. Ennek az állásfoglalásnak az elmaradása késztetett arra, hogy aláírjam az Elnök Úrnak címzett levelet, amelyben húszegynéhányad magammal szorgalmaztuk, hogy „a Magyar Írószövetség Elnöksége a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására valamint gyűlöletre uszító megnyilvánulásai beszüntetésére.”
4. Erre a levelünkre tudtommal semmilyen hivatalos válasz nem érkezett, a hírlapokból csupán arról értesülhettem, hogy a Döbrentei-ügyet a Választmány fogja megtárgyalni. Ehhez képest igen meglepőnek találtam az ülésre invitáló levélben szereplő napirendet. Ebben ugyanis szó sincs Döbrentei-ügyről, szó sincs a húszegynéhány író felvetette elvárásról, csupán „Kilépési szándékokkal kapcsolatos állásfoglalás” szerepel benne. Mintha a Választmány elé nem a Döbrentei-ügy kerülne, és mintha a kilépési szándékokat, nem pedig a kiváltó okot illetően kellene állást foglalni. Arról nem is szólva, hogy a mi levelünkben kilépésről szó sem esett, így aztán csak két dologra következtethettem: vagy arra, hogy a levelünkben foglaltak nem is kerülnek megvitatásra, vagy arra, hogy burkoltan így kívánnak bennünket kilépésre késztetni.
5. Tekintve, hogy felszólalásommal vagy személyes szavazatommal a Választmány döntését befolyásolni nem tudom, ezúton szeretném a tisztelt tagtársakkal tudatni, hogy a magam részéről a korábbi levelünkben szorgalmazott nyilvános elhatárolódás mellett vagyok, írásban erre adom a voksomat.
6. Amennyiben a Választmány az ülésen ezzel ellenkező értelmű döntést hoz vagy az Elnökség korábbi hintapolitikáját folytatva nem határolódik Döbrentei Kornél magatartásától, a magam részéről kénytelen leszek megvizsgálni válaszmányi tagságom fenntarthatóságát.
   

Tisztelettel
Balla D. Károly
2004-02-29, Ungvár

Balla D. Károly kilépési nyilatkozata 2004. március 3.

Kalász Mártonnak,
a Magyar Írószövetség Elnökének
Budapest

Tisztelt Elnök Úr,
a mai naptól nem tekintem magamat a Magyar Írószövetség tagjának, így ezennel minden tisztségemről lemondok (választmányi tagság, a költői szakosztály elnökségi tagsága) és kilépek a szövetségből. Kérem, töröljenek a tagnévsorból.

Üdvözlettel:

Balla D. Károly
Ungvár, 2004-03-03

Interjú Balla D. Károllyal Megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2004. márc. 13

Nem politikai, hanem morális ügy

Mi ösztönözte Balla D. Károlyt arra, hogy kilépjen az ezernél is több tagot számláló szakmai szervezetből?

– Roppant sajnálatosnak tartom, hogy idáig fajultak a dolgok, sokkal jobb lenne a közérzetem, ha egy mindenki számára elfogadható, magas erkölcsiségét bizonyító szakmai szervezet tagja lehetnék. A Szövetség választmánya azonban – csaknem egyhangú szavazattöbbséggel – nem határolódott el gyűlöletkeltő beszédet tartó egyik tagjától, ezzel gyakorlatilag szolidaritást vállalt vele. A testület még az antiszemitizmust elítélő határozatot sem volt hajlandó meghozni. Az indoklást, hogy az Írószövetség nem kívánja a gondolatrendőrség szerepét vállalni, ez esetben a magam részéről elfogadhatatlannak tartottam: olyan szervezetnek, amely a gyűlöletkeltést és az antiszemitizmust az egyik tolerálható demokratikus véleménynek tekinti, nem kívánok a tagja lenni.

Mi a véleménye arról, hogy míg Ön kilépésével demonstrált a beszéd ellen, addig Vári Fábián László az említett ülés után verset ajánlott Döbrentei Kornélnak?

– Ennél történt feltűnőbb véleménynyilvánítás is: pár napja Döbrentei alternatív Kossuth-díjat kapott. A döntés akkora felháborodást keltett, hogy meghiúsult a nyolc írószervezet közös érdekképviseletét ellátó Irodalmi Kerekasztal és a kulturális minisztérium közötti párbeszéd, amelyen pedig most először kerültek volna napirendre magas tárgyalási szinten az írótársadalom legégetőbb kérdései. Mivel a díj odaítélésében szerepet játszó egyik kurátor a Kerekasztalnak is tagja, a többiek részéről érthető aggályok fogalmazódtak meg; a Döbrentei melletti demonstratív kiállást többen a konszenzusra való törekvés otromba felrúgásának ítélték.

Az írói szakma megosztottsága sajnos egyre nyilvánvalóbb, és úgy tűnik, ez az ügy egyfajta vízválasztóként „működik”: a gyűlölködést és antiszemitizmust egy író részéről elfogadhatónak tartók az egyik, az ilyen magatartástól elhatárolódni kívánok a másik oldalra állnak. Ezzel együtt azt gondolom, mindenkinek saját értékítélete alapján kell döntenie akkor, amikor kilép vagy benn marad. Más kérdés, hogy szerintem nemcsak a szakmán, hanem a szakma erkölcsi hitelén is csorba esik akkor, amikor a gyűlöletkeltőt nem kiközösítik, hanem többségi véleménnyel védőszárnyat borítanak fölé, sőt felmagasztalják, ami miatt aztán az ellene fellépők, de véleményükkel kisebbségben maradók kényszerülnek magukat kivonni az adott közösségből.

Mindez számomra felveti azok felelősségét is, akik korábban és határozottabban nem léptek fel a rasszizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus ellen. Képtelenség, hogy ma Magyarországon újfasiszta szervezetek működhetnek, nagy példányszámú lapokban és a közszolgálati rádióban folyhat a gyűlöletszítás.

Miért gondolta úgy, hogy határon túli magyar íróként ezen a módon be kell avatkoznia egy - végső soron - magyar politikai belügybe?

– Szerintem ez nem politikai, hanem morális ügy, még ám az írótársadalom erkölcsi ügye. Bár a kérdésnek van politikai és ideológiai színezete, ám azt hiszem, ha magyar író, ráadásul a legnagyobb írószervezet vezetőségi tagja kelt gyűlöletet (minden utólagos megbánás nélkül, sőt, tettére büszkén!), és ettől az adott szervezet nemhogy nem határolódik el, hanem szolidaritást vállal vele, akkor a legkevesebb, hogy e szervezetnek azon tagjai, akik elítélik a vallási és etnikai diszkriminációt, legalábbis megvizsgálják tagságuk fenntarthatóságát.
Én ezt akkor tettem meg, amikor a Döbrentei-beszéd után Parti Nagy Lajos tiltakozásul azonnal kilépett az Írószövetségből, és erre az Elnökség szerintem elfogadhatatlan nyilatkozattal reagált (ezt olvasva Nádas Péter is kilépett), majd megfogalmazódott egy levél, amely azt kérte a vezetőségtől, határolja el magát a Dönrentei-beszédtől. Ekkor tartottam először szükségesnek, hogy elolvassam a beszédet. „Normális esetben” nagy ívben kerülöm az effajta szövegeket, messze áll az ilyesmi az érdeklődésemtől, most azonban azt kellett eldöntenem, igaz-e, hogy egy írótársunk „gyűlöletre uszító, alig kódoltan antiszemita beszédével minden határt túllépett”. Elolvastam a szöveget, mi több, az eredeti hangfelvételt is meghallgattam. És ha a puszta mondatok hagyhattak is kétséget, az élőbeszéd és a tömeg reagálása mindenképpen meggyőzött arról, az elmondottak nem csupán alkalmasak rá, hanem meg is valósították a gyűlöletkeltést. Ráadásul az indulatok nem valamely politikai ellenfél, hanem egy vallási és etnikai kisebbség ellen irányultak. Ezek után aláírtam a levelet.

Határon túli státusomat illetően fontosnak tartom megjegyezni, a rendszerváltás éveiben az Írószövetség volt az első olyan szervezet, amely bennünket elismert és felkarolt, ezzel számunkra bizonyos otthonosság-érzést teremtett (amiért a magam részéről roppant hálás vagyok). Mivel azonban nemzeti irodalmunkat egyetemes képződménynek tekintjük, így érthető, hogy alapvető kérdésekben lakhelyünktől függetlenül véleményt nyilváníthatunk. (Megjegyzem, a mostani kollektív kilépéshez csatlakozott Grendel Lajos pozsonyi, Tolnai Ottó és Végel László délvidéki, Fejtő Ferenc franciaországi, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Visky András erdélyi író.)

A magam részéről sajnálattal térek napirendre afölött, hogy ez a szervezet többé nem lehet a magyar írók egységének a megtestesítője. Nem a száz kilépő tépázta meg tekintélyét, hanem a vezetőség magatartása, amely ezeket a kilépéseket kiváltotta. Megütközve tapasztalom azt is, hogy a történtekből milyen torz tanulságokat vonnak le egyesek: szerintük végre megtisztul a szervezet. Jó néhány Kossuth-díjastól és világszerte vagy országosan elismert nagyságtól most valóban sikerült „megszabadulni”; Esterházy, Nádas, Oravecz, Grendel, Fejtő, Görgey, Konrád, Kukorelly, Váncsa, Vámos Miklós, Kertész Ákos… Talán mégsem olyan nagy nyereség mostantól nem tudni őket a tagok sorában… A szövetség elleni támadásnak, „aljas kampánynak” pedig – kell-e mondanom – éppen azok minősítik mindezt, akik maguk teremtették a kilépéseket kikényszerítő helyzetet.

Kérdezett Kőszeghy Elemér. Megjelent: Kárpáti Igaz Szó, 2004. márc. 13

A Kárpáti Igaz Szó 2004. ápr. 6-i számából:

Nagy Zoltán Mihály

Ellenvélemény

A Kárpáti Igaz Szó március 13-i számában mérsékelt érdeklődéssel olvastam Balla D. Károly válaszait a Magyar Írószövetségből történt kilépésének okait firtató kérdésekre. Korábbi megnyilvánulásai ismeretében ugyanis (irodalomszervezői tevékenységét beszüntette, 2002-ben kilépett a MÍSZ Kárpátaljai Írócsoportjából, évek óta különös hévvel, übermenschi szemlélettel, már-már napi penzumként becsmérli a Kárpátalján művelt magyar irodalmat stb.) előre "borítékolni" lehetett mindazt, amire a tőle megszokott, látszólag remek érveléstechnikával hivatkozni fog.

Sejtésemben nem csalódtam, s ezzel akár "ad acta" tehetném az ügyet, annál is inkább, mert – meglepően röviden és visszafogottan – a "másik fél", Vári Fábián László szintén nyilatkozott a szóban forgó ügyben.

Csakhogy éppen a nyilatkozatok terjedelmi és tartalmi aránytalansága – az újságolvasók szellemi képességeinek alábecsülésével párosulva – ad alkalmat arra, hogy Balla D. Károly a magyar társadalom, ezen belül az írószövetség ügyeiben kevésbé járatos embereket a rá jellemző módon, szándékosan megtévessze. Ennek az alattomos mesterkedésnek nem lehetek tétlen tanúja.

Óvakodom az általa elkövetett hiba megismétlésétől, nem kívánok a tévedhetetlen "igazságosztó" szerepében tetszelegni; csupán a véleményemet foglalom össze, amihez – talán a szerkesztőség is úgy véli – a Magyar Írószövetség tagjaként elvitathatatlan jogom van, s amit Balla D. Károly érvelésével összevetve az olvasóknak több esélyük lehet a tisztánlátásra.

Balla D. Károly legfőbb érvét, miszerint a Tilos Rádió elleni tüntetésen felszólaló Döbrentei Kornél beszéde és a tömeg reagálása megvalósította a "gyűlöletkeltést", "ráadásul az indulatok nem valamely politikai ellenfél, hanem egy vallási és etnikai kisebbség ellen (kiemelés B. D. K.-tól) irányultak" – tragikomikusnak tartom, hiszen e logika szerint gondolkodva – hányadszor már! – ismét eljutunk a szomorú felismerésig: a mai Magyarországon az ilyen-olyan kisebbségek, másságok (és önjelölt szószólóik) joggal, vehemensen, zsarolásszerűen tiltakozhatnak többnyire mondvacsinált sérelmek ürügyén, ám a keresztényellenes (s így: magyarellenes), a rádió nyilvánossága előtt elhangzó kijelentés elleni tiltakozás – megbocsáthatatlan bűn. Más szóval: a kereszténység, s ezzel együtt a magyarság nemzeti-vallási érzületének bemocskolása, veszélyeztetése megengedett – az effajta cselekmények elleni tiltakozás viszont nem tolerálható. Mármint Balla D. Károly szerint.

Talán bennem a hiba, de én ezt a jelenséget, törekvést tartom torznak, antihumánusnak.

Hogy a magyarság (az ázsiai eredet okán, európai szemmel nézve) maga is egyfajta másság, amelyre századok óta a befogadói készség jellemző, s e minőségében legalább annyira, vagy még inkább jogosult a védelemre, mint a jogaikat irritáló nagyhangúsággal hangoztató, azokat a befogadó nemzet kárára érvényesíteni kívánó egyéb másságok – Balla D. Károly számára semmit sem jelent, hiszen ő, a Tövisek közt c. költemény szerzője, a Töredék hazácska c. kötet összeállítója és kiadója rég nem azonos korábbi önmagával – magatartásában száznyolcvan fokos fordulat következett be, miután az alapjaiban rosszul értelmezett liberalizmus szolgalelkű apostolává avanzsált.

A Balla D. Károly által említett magas erkölcsiség jegyében, józan ésszel csakis a Tilos Rádióban elhangzottak ellen lehetett és kellett volna tiltakoznia minden írástudónak. Az Írószövetség választmánya a jelzés szintjén (a gondolatrendőrség rátukmálni kívánt szerepének elutasításával) ezt meg is tette, s azok az írók, akik emiatt a távozva-szembefordulást választották, önmaguknak köszönhetően részesültek kudarcélményben: a faroknak nem sikerült kénye-kedve szerint csóválnia a kutyát, s ez így van rendjén.

Érvelése során Balla D. Károly nem riad vissza saját kitalációjára (durvábban: hazugságára) épülő ítélkezéstől sem. Döbrentei alternatív Kossuth-díját "feltűnő" véleménynyilvánításként, a szolidaritás jeleként állítja be, jól érzékelhetően azt sugallva, nem véletlenül történt a díj odaítélése épp mostanában. A valóság, amit Gyurkovics Tibor világított meg egy rádiós beszélgetésben, egészen más: az alternatív Kossuth-díj várományosai közt Döbrentei neve már másfél évvel korábban felmerült, s csak azért nem ő kapta akkor, mert a kuratórium (egyébként érthető módon, részben kegyeleti okokból) célszerűnek tartotta az akkoriban elhunyt Wass Albertnek odaítélni. Az ügy iránt érdeklődő olvasók előtt ezek után talán kirajzolódik a hiteles kép Balla D. Károly "magas erkölcsiségének" mibenlétéről.

Eldönthetik azt is, beszélhet-e az Írószövetség iránt érzett "roppant háláról", aki a Döbrenteinek tulajdonított "gyűlöletkeltést és antiszemitizmust" egy könnyed mozdulattal megpróbálja kivetíteni az Írószövetség egészére. (Apropó, a szövetség tagjaként ezt a szándékot személyes sértésnek is tekinthetném, mert életvitelemben és műveimben nemegyszer tanúsítottam, mennyire irtózom mindenféle szélsőségtől. Ezek etnikai vonatkozásánál maradva egykori tanítómmal, Kecskés Bélával vallom: föld virága minden faj, tehát egyiknek sincs joga a másik életterét szűkíteni, még kevésbé elbitorolni.)

Nem beszélhet a szövetség "megtépázott tekintélyéről", aki általában tagadja az irodalom – s így az írók – társadalmi felelősségét, küldetését, de – láss csodát! – önző, piti érdekek védelmében, a nemzeti érdekek ellenében elvárta annak az ő kívánalmai szerinti megnyilvánulását a szövetség vezetésétől. Ebből a szempontból nézve úgy tűnik, a kilépő Balla D. Károly tekintélyén esett újabb, jóvátehetetlen csorba.

Felsorolni a kilépők egy csoportjának nevét, de elhallgatni – hogy csak néhányukat említsem – a bennmaradó Csoóri Sándor, Jókai Anna, Kányádi Sándor, Nagy Gáspár, Sütő András nevét – tipikusan ballad.károlyi módszer, szánalmas kísérlet az önigazolásra.

(Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de zárójelben talán érdemes megjegyezni: szerény véleményem szerint csak jó írók és kevésbé jó írók vannak; a Balla D. Károly által említett "nagyság" címkéje alatt nem feltétlenül találunk kiváló alkotót. Más kérdés, hogy napjainkra az "ügyeletes zsenik" tündököltetésének jelensége jellemző, hasonlóan a sztárok világára, ahol pénzzel, agyonreklámozással sorozatban gyártják a "kiválóságokat".)

Arcátlanság, hogy Balla D. Károly a kilépésekért egyértelműen az Írószövetség vezetőségét próbálja felelőssé tenni. A "kilépéseket kikényszerítő helyzetet" valójában ő és elvbarátai teremtették, mert frontálisan ütköztek az Írószövetség gerincességével, annak a szervezetnek az ellenállásával, amely fennállása óta a nemzet előtt és iránt vállalt, visel felelősséget, nem a nemzeti érzületet alapjaiban támadó, vagy "csak" nem becsülő, az egyedül üdvözítőnek feltüntetett liberalizmus vírusával megfertőzödött személyek, csoportocskák iránt.

A kérdezők által választott gyűjtőcímet – "Válságban a Magyar Írószövetség" – erős túlzásnak tartom. Egy magára valamit adó lap – kivált ha közéleti – nem veheti át kritikátlanul az igencsak elburjánzott kereskedelmi televíziók és rádiók szenzációhajhász módszereit, szlogenjeit.

Azzal, hogy a szövetség az általa képviselt elveknek megfelelően a sarkára állt, néhány tucat tagja pedig emiatt kivált belőle – nemhogy válság következett volna be, hanem fordítva: most alakult ki igazán az egység. A magyar szellemi elit háborúsdijában legalábbis határozottabban kirajzolódtak a frontvonalak.

Ami a "Szűkebb pátriánkban látszólag homlokegyenest ellentétes nézetek" kialakulását illeti, nem árt némi pontosítás: egy jelentéktelen kisebbség (B. D. K. személyéhez köthető) nézetei állnak szemben a többi itt élő alkotó elveivel, ékes bizonyítékául annak a sajnálatos ténynek, hogy Balla D. Károlynak sikerült kirekesztenie önmagát közülünk, s nem vertikálisan (ahogy ő hiszi), hanem horizontálisan, pályán kívülre sodródva. A puszta létfenntartás gondjaival küszködő közösségtől elidegenedett "világpolgár" pózában tetszelegni nem erény, de felelőtlenség, az egyén mérhetetlen önzésének megnyilvánulása.

Nem várom el az újságolvasóktól, hogy véleményemet védőoltásnak tekintsék a liberalizmus kárpátaljai propagátorának kígyómarása ellen. Csak azt remélem, hajlandók az érveket pro és kontra mérlegelni, mielőtt ők maguk is állást foglalnak ebben a mesterségesen felfújt ügyben.

Nagy Zoltán Mihály

A szerkesztőségtől

Megütközve és értetlenül olvastuk Nagy Zoltán Mihály lapunk hangvételétől idegen, személyeskedő írását, amit publikálás előtt az érintett Balla D. Károlynak is megküldtünk. Bár nézeteit nem osztjuk – nem oszthatjuk –, a szabad véleménynyilvánítás iránti elkötelezettségünk alapján betűhíven, szerkesztés és rövidítés nélkül közreadjuk. Anélkül, hogy az állítások sokaságának igaztalan voltára rámutatnánk, a lapunkat is érintő néhány vád visszautasítását és bizonyos elvi kérdések tisztázását szükségesnek tartjuk.

1. Úgy véljük, az igazságot nem rőfre, pontosabban sorszámra mérik. Balla D. Károlynak és Vári Fábián Lászlónak, mint a történtekre megnyilvánulásaikból ítélve ellentétesen reagáló két József Attila-díjas költőnek(!) tettünk fel hasonló tartalmú 3–3 kérdést, amelyre ők az általuk indokoltnak tartott terjedelemben válaszoltak. Külön örültünk annak, hogy bár érdeklődtünk afelől, hogyan látják a másik fél ellenkező értelmű reakcióját, egyikük sem személyeskedett, nem minősítették elítélően egymás magatartását, tartózkodóan mindketten azt nyilatkozták, a kilépés vagy bennmaradás egyéni mérlegelés eredménye. A magunk részéről ezzel egyet is értettünk.

2. Vissza kell utasítanunk azt a vádat is, miszerint lapunk kritikátlanul átvette volna "az igencsak elburjánzott kereskedelmi televíziók és rádiók szenzációhajhász módszereit, szlogenjeit." Az Írószövetség válsághelyzetére utaló címünk, úgy véljük, fedi a valós helyzet súlyosságát – ezt a testület tisztségben maradt prominensei sem tagadják (alább idézzük Pomogáts Béla korábbi elnök véleményét).

3. Nem tudjuk elfogadni Nagy Zoltán Mihály azon nézetét, miszerint Balla D. Károly véleményével egyedül állna az összes többi kárpátaljai alkotóval szemben. Ilyen "közvélemény-kutatás" ugyanis nem készült, nem vagyunk, és alighanem a szerző sincs birtokában ilyen felmérésnek. A MIKICS tagjaként főszerkesztőnk március 12-én mellesleg rákérdezett Vári Fábián Lászlónál, nem kíván-e tanácskozni ez ügyben a kárpátaljai írócsoport tagsága. A válasz akkor elutasító volt.

4. Cáfolnunk kell a szerzőnek azt a nézetét is, hogy Balla D. Károly kérdéseinkre válaszolva az igazságosztó szerepében tetszelgett volna; ilyesmihez lapunk nem adott volna teret. A kérdezett általában egyes szám első személyben beszélt, válaszaiban gyakorta előfordultak ezek a kifejezések: a magam részéről (kétszer is); azt gondolom; szerintem (kétszer); számomra; azt hiszem – azaz következetesen a saját véleményét fogalmazta meg.

5. Továbbra is azt gondoljuk, ha 135 író (ami azért több, mint "néhány tucat"), köztük igen jelentősek és baloldalisággal vagy liberalizmussal aligha "vádolhatók" (említsük csupán a Református Teológia díszdoktorát, Szabó Magdát, vagy a katolikus elkötelezettségéről közismert Beney Zsuzsát) a történtek miatt távoztak az írószövetségből, akkor a jelenség mögött valós okok húzódnak meg. Nagy Zoltán Mihály eldöntheti, kedveli-e vagy sem a kilépett neves szerzőket és műveiket, ám igaztalan vádakkal illetni őket... Talán nem fölösleges a mérsékelt magatartásáról ismert, és a szövetség jövőjéért belülről munkálkodó Pomogáts Béla szavait idézni, aki egy friss interjújában ezeket mondta: "...azt, hogy most már több mint száz író kilépett a szövetségből, és közöttük olyanok, mint Szabó Magda, Esterházy Péter, Konrád György, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, és még egy sereg kiváló név – én kifejezetten tragikusnak tartom, hiszen az ő távollétükben nem lehet magyar irodalomról beszélni."

6. Nagy Zoltán Mihály többször is kárhoztatja a liberalizmust, követőjét "szolgalelkű apostol"-nak nevezi, "liberalizmus vírusá"-t, liberális "kígyómarást" említ nagy indulattal. Nem tisztünk világnézeti kérdésekben állást foglalni, de vajon mit szólna a szerző egy olyan cikkhez, amelyben valaki a "kereszténység vírusáról" beszélne, a konzervatív, nota bene! szociáldemokrata eszmék hű követőinek szolgalelkűségét és kígyómarásait kifogásolná. Megítélésünk szerint – noha sajnos szűkebb pátriánkban többen próbálkoznak vele – senkinek sincs semmilyen felhatalmazása arra, hogy bármelyik eszmerendszerhez, világnézethez való kötődést (de ugyanígy: vallást, fajt, nemzetiséget, nemi identitást) eleve rossznak, bűnösnek nyilvánítson. Ezúton szeretnénk leszögezni, hogy az effajta megbélyegző szemlélettel lapunk – a cikk és Balla D. Károly rövid, ez alkalommal személyeskedéstől sem teljesen mentes válaszának publikálása ellenére – messzemenően nem ért egyet.

Balla D. Károly:

Köszönetnyilvánítás
Nagy Zoltán Mihálynak

Kedves Zoltán,

a napokban olvastam e lapban, hogy kíváncsiságból lettél az ateizmusáról és nagyhatalmi sovinizmusáról hírhedett szovjet kommunista párt tagja. Miután még Gorbacsovhoz sebtében verset írtál (kíváncsiságból?), majd kiléptél SZKP-ből nem sokkal betiltása előtt, azután azt nyilatkoztad, hogy párttagságod 11 és fél éven át tartott (Hatodik Síp, 1990/3). Eszerint több mint egy évtizedre volt szükséged kíváncsiságod kielégítésére. Ezek alapján bízom abban, hogy a nacionalista elvakultságban való alámerülésed és a kereszténységre hivatkozó, de annak eszméjével szögesen ellenkező erkölcsi ámokfutásod sem tart sokkal tovább egy évtizednél, és majd valamikor 2010 után vélhetőleg a dohányzás és az alkoholfogyasztás ellen küzdők dühödt táborában találhatlak.

Ami mostani írásművedet illeti, örülök, hogy a realizmus tájain tett tévelygéseid után sikerült a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodnod és rátaláltál igazi, őszinte hangnemedre és stílusodra. Gratulálok „Ellenvélemény” című posztmodern novelládhoz, és köszönöm, hogy főszereplőjévé engem megtettél. Alkalomadtán igyekszem szívességedet viszonozni.

Baráti üdvözlettel: Balla D. Károly

Nagy Zoltán Mihály: Nyilatkozat

Köszönöm a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének, hogy Ellenvélemény című írásomat publikálta. A hozzá mellékelt, Balla D. Károlyt védelmező szerkesztőségi kommentár kapcsán azonban – a legkirívóbb félreértések és félremagyarázások tisztázására hagyatkozva – kénytelen vagyok megtenni észrevételeimet.

1. Az írószövetségből történt kilépésekről először a kereskedelmi tv-csatornák híradásából értesültem, Válságban a Magyar Írószövetség cím alatt, ami szóról szóra megegyezik az általam túlzásnak vélt gyűjtőcímmel. Mi kell még a szenzációhajhász szlogen kritikátlan átvételének bizonyításához?

2. Annak kiderítésére, hogy a kárpátaljai alkotók túlnyomó többségének a kilépésekről alkotott véleménye és irodalom-felfogása mennyire különbözik a Balla D. Károlyétól, elegendő elolvasni műveiket.

3. Amikor cikkemet írtam, 85–90 kilépőről adott hírt a média, s ez megfelel a "néhány tucat" fogalmának.

4. Kijelentésem, miszerint az irodalmi "nagyság" címkéje alatt nem feltétlenül, azaz nem minden esetben találunk kiváló alkotót, csak azt jelzi, hogy Balla D. Károly értékítéletét nem tartom megfellebbezhetetlennek.

5. Az általam régóta nagyra becsült Pomogáts Bélától vett idézettel – így, szövegkörnyezetéből kiragadva – nem tudok mit kezdeni. Kétlem, hogy ő egyértelműen azt sugallná, a kilépő írók "elvesznek" az irodalom számára. Pomogáts mindünknél jobban tudja, irodalmi művek létrehozásának nem feltétele az írószövetségi tagság. Azon kívül, illetve más írószervezetek tagjaként eddig is gazdagították irodalmunkat kiváló írók – miért lenne ezután másként?

6. A keresztény eszmeiség és a szabadossággá silányított liberalizmus közti egyenlőségjel kitevését nagyfokú felelőtlenségnek tartom. Egy közéleti lapnak ezt a hibát nem kellett volna elkövetnie.

7. Vitairatom napokig Balla D. Károly rendelkezésére állt, hogy "felkészülhessen" belőle. Ennek ellenére tőle csak egy alantas indíttatású gloszszácskára telt, amely őt magát minősíti.

Nagy Zoltán Mihály

A szerkesztőségtől: E levél közlésével a magunk részéről a vitát lezártnak tekintjük.

Keresőmarketing eszközök a SEO-ban

A SEO-megbízások PR cikkek közlésére alkalmassá vált és keresőmarketing értékre tett szert blogokban történik. Ha a blogok a találati listákon jó pozíciókra kerültnek, alkalmasak arra, hogy a Google találati listán előresoroljanak más támogatott weboldalakat.

Honlap Seo szolgáltatás Budapest

Főleg budapesti magánvállalkozók honlapjának gondozását vállalja az ajánlott honlapszervíz. Főbb SEO szolgáltatás típusok:

• Kereső szempontok és marketing szempontok szerinti weboldal elemzés,
• a honlapon elvégzendő javítások és utómunkák tételes összeírása,
• keresőmarketing tanácsadás a weboldal technikai és tartalmi optimalizálásához,
• tartalomfejlesztés tényleges munkálatainak elvégzése határidőre,
• prémium nívójú linképítés havidíjas megbízás mellett
• közösségi marketing megszervezése és irányítása

Egyéb információk: Honlap Seo keresőoptimalizálás ... https://weblap.org ...
Szakmai honlap optimalizálás Google első hely eléréséhez. Írásos vagy online Seo tanácsadás és keresőmarketing tippek kezdőknek. PR cikk linképítés.

Google optimalizálás

Egy honlap sikerességét természetesen a nézettsége, látogatottsága határozza meg; így egy hírportál friss cikke akár milliós nagyságrendben gyűjthet be kattintásokat. Ám ilyen sikerreegyáltalán nem számíthat sem egy szakmai weboldal, sem egy személyes honlap vagy blog. Magányéban a szerző annak örülhet, ha ismeretségi köre figyeli, olvassa cikkeit. Nagyobb gond a kattintások elmaradása akkor, ha egy adott webhely termékeket és/vagy szolgáltatásokat kínál az interneten, ilyenkor elengedhetetlen külső erőforrásokat igénybe venni, azaz más oldalakról ide terelni a közönséget. Ám ha erre nincs mód, akkor az egyetlen megoldás a Google kereső: azt kell elérni, hogy aki a kínált árucikkeket vagy szolgáltatásokat igénybevenni kívánja, az megtalálja az adott internetes címen. Viszont ha ebből az áruféleségből vagy szolgáltatási típusból nagy a kínálat, akkor saját honlapunk esélyét csak azzal tudjuk növelni, ha igénybe vesszük a keresőoptimalizálás eljárásait, aminek célja éppen az, hogy adott kulcsszavakra jó helyezéseket biztosítson oldalunk számára a Google találati listáján. Legtöbbször ezt szakember segítségével lehet elérni, így maga a keresőoptimalizálás is egyfajta szolgáltatás, amelyet a szakemberek vagy keresőmarketing ügynökség nyújtanak a bevételnövelésre számító honlaptulajdonosoknak.

© Balla D. Károly SEO szakértő

• seo google marketing budapest nzm >>